Selected Passages from Hungarian-Ottoman Wars between 1372-1699

Torda

Torda (Photo: Lovas Andrea)

Torda (Turda, Thorenburg) is in Transylvania, Romania. Torda was the administrative center of the Transylvanian salt mines and this was a strategic function at that time. It is 32 km from Kolozsvár (Cluj, Klausenburg), on the River Aranyos. The settlement was founded on the road that connected the southeastern region of Europe with the west where the people of the plains and the mountains could exchange their products. Mining salt was one of the greatest incomes of the Hungarian kings, the Kingdom of Hungary provided Europe with 75% of mined salt before the Battle of Mohács in 1526. Salt mining in Transylvania was a flourishing business already in the 13th century.

The fortified church of Torda (Source: Csetri Elek, https://muvelodes.net)

Regarding Hungarian history, Torda’s first mention is from 1075 when King Géza collected taxes on mining salt there. The names “Turda” (Torda) and “Aranas” (Aranyos) were mentioned in the Hungarian language in the king’s document that was written in Latin. It is said that the Hungarian name “Torda” derives from the Hungarian surname “Turda” which means “turdi” (“remained”) in the ancient Turk language. One of the large salt mines is still open to the public, it is in the town. It had been operating between the 17th century and 1932 and is regarded as a great tourist attraction, just like the town’s salt spa. You can read more about the”white gold of Hungary”, the salt on my page:

https://www.hungarianottomanwars.com/essays/salt-the-white-gold-of-hungary/

 

Torda and its neighborhood have many ruins of several fortifications. Being in an important location, it seemed to have had a castle since humans appeared in the area. We know that the Dacians had a settlement called Dierna, then the ancient Romans took over the town and called it Potaissa. Some Roman ruins of Potaissa are still traceable in our days. The Romans were mining salt there already.

The salt mine in Torda (Picture: www.kirandulastippek.hu)

 Szamosközy István was a historian who served in the court of Prince Bocskai István, he may have been regarded as the first Hungarian archeologist. He remarked that in his age, there was still standing a Roman statue of Pallas Athene on the top of the ruined main gate, on the  „porta principalis”. The Pallas statue symbolized usually the victory, its shielded figure could be noticed from a great distance. It perished only in 1657. 

The ruins of the Roman settlement in Torda (Photo: Ana Maria Catalina)

The Hungarians’ castle was built in the 11th century, its ruins are still on the hill above the settlement called Várfalva (“castle’s village”). This first castle was destroyed in 1241 by the Mongols. Perhaps its location was not the best so another had to be constructed. There used to be a settlement called Szentmiklós on the western part of Ótorda (Old Torda) where Comes Mikud built a castle around 1275 but it was also wiped out in 1285, during the second Mongolian Invasion. However, it was built again in the 15th century and was mentioned last time in 1508. 

The surviving wall of Torda’s old castle (Photo: Ana Maria Catalina)

King László IV gave the castle’s land called “Aranyos” to the Hungarian Székely people in 1289. It was the birth of the Aranyosszék Seat which was an administrative district of the Székelys. The first Diet (a formal deliberative assembly) was held here allegedly in the age of King Saint István in the 11th century. As Torda was a very important town of Transylvania, altogether 122 or more Diets were held during seven centuries. The noble Estates met in the church of Torda or on the nearby Keresztesmező Field, many of them were assemblies that prefaced military campaigns.

The great Gothic church of Torda (Photo: Cristian Chirita)

Let me summarize the history of the Diets held in Torda because it might provide great insight into the history of Hungary and Transylvania. These Diets were the assemblies where kings, high-ranking aristocrats, voivodes and vice-voivodes, noblemen, and officers came together. When the Transylvanian Principality was born, the Diets were chaired by the princes of Transylvania. Now, we have room to list only some of these Diets.

The church in Torda (Photo: Ana Maria Catalina)

Torda was the place where the Hungarian estates, armed to the teeth assembled on 8 June 1288. It was when King Kun László joined them and led the army to beat the Cuman intruders who were chased out of the country. The Diet also announced the Bishop of Transylvania’s inauguration. The next famous Diet took place in 1321 when King Károly Róbert came to Torda with his soldiers to put down the rebellion of the German Saxon. At the same time, the king appointed Szécsényi Tamás as Voivode of Transylvania. After this, Szécsényi proved worthy of his new rank and broke the Saxons’ resistance. (Please, note that I use the Oriental name order for Hungarians where family names come first.)

King Károly Róbert in the Chronicum Pictum

Károly Róbert summoned another Diet in Torda in 1324. This time, the king gave a tax exemption to the local noblemen, they did not have to pay taxes to the king anymore. He also confirmed the privileges of Torda’s town that had been granted by King Endre II. We had only one Habsburg king who was loved by the Hungarians, he was Habsburg Albert (ruled 1437-1439). This king held his court in Buda and not in Vienna. After defeating the devastating peasant uprising of Budai Nagy Antal at Kolozsmonostor in Transylvania, he summoned a Diet to Torda on 2 February 1438. It was when the Union of Kápolna was reinforced, namely, the Hungarian noblemen, the German Saxons, and the Hungarian Székely Border guards founded the famous Union of Three Nations.

King Habsburg Albert of Hungary

Vlad Tepes of Wallachia signed a treaty with King Matthias Corvinus in 1461, and Wallachia denied to pay taxes to the Ottomans. In answer to that, the Turks attacked Wallachia in the spring of 1462. King Matthias hurried to Torda where he organized the Hungarian auxiliary troops to aid Vlad on 17 September but Vlad suffered a defeat before he could send them. The situation was getting serious and a Diet was held in Torda in 1463 where the things were settled. King Matthias was in Torda in 1467 again when he made justice over the rebels. Voivode Szentgyörgyi János and the repentful noblemen appeared before him in black clothes. 

King Matthias Corvinus of Hungary, 

The Three Nations of Transylvania held a Diet in Torda on 18 December 1505. Their task was to make a committee that was supposed to represent them on the following Diet of Segesvár. The last Diet before the Battle of Mohács (1526) was summoned by Voivode Szapolyai János of Transylvania on the New Year’s Day of 1525. The estates were discussing how to prevent the approaching Ottoman peril. Finally, Szapolyai could not even participate in it because at that time he was losing a battle against the Turks on the border of the Banate of Temes. However, the Diet voted on the raising of a new army. It was an army of 10-15,000 men but Szapolyai could not reach the main army led by King Lajos II, he was late from the Battle of Mohács.

King Szapolyai János in 1535

  We know that the Turks took Buda castle in 1541 and the Kingdom of Hungary was partitioned into three parts. East Hungary was ruled by Queen Isabella, the widow of King Szapolyai János, and this part of the kingdom was slowly transformed into the Principality of Transylvania until the 1570s. The Diet held in Torda in 1542 was settling the issues of an independent Transylvania, focusing on the reorganization of the administrative offices. There are many people who think Transylvania was a mere vassal state of the Ottoman Empire but it is not the full truth. You can learn more about its semi-independence on my page here:

https://www.hungarianottomanwars.com/essays/transylvanian-principality-a-vassal-state-of-the-turks/

The Transylvanian Principality in 1570

 It was the Queen’s statesman, Prior Martinuzzi György aka “the White Monk” who actively shaped the future of Transylvania. He was an appointed tutor of the young King János Zsigmond and he had several conflicts with Queen Isabella. In 1542, the White Monk officially declined the claims of King Habsburg Ferdinand and quit the Treaty of Gyalu. The Diet voted on the tax to be paid to the Ottomans, the Union of the Three Nations was confirmed again, and the young János Zsigmond was elected as Prince of Transylvania. As for paying taxes to the Turks, note that Habsburg Ferdinand paid an even larger sum every year to them just to preserve the peace.

Brother György Martinuzzi, the White Monk

The Diet continued its work in 1543 when it allowed Queen Isabella to rule on behalf of his son until he would reach maturity. They also voted the tax to the sultan, their intention was to gain the right from Istanbul for holding free elections in the future. This Diet was a very important event regarding religious tolerance. As it was, the White Monk summoned the Protestant preacher, Honterus János to come to Torda. Instead of him, his fellow preachers arrived and they successfully gain the support of the Estates. Martinuzzi failed to block the spreading of the new faith, the noblemen were rather encouraging the preachers. It was when King Ferdinand was savagely harassing the Protestants in the Szepesség (Zipt) region of North Hungary. This Diet was a turning point for the mostly Protestant German Saxons of Transylvania who realized that an independent Transylvania would be a better home than Royal Hungary. Here is more about the Saxons of Transylvania:

https://www.hungarianottomanwars.com/essays/who-were-the-german-saxons-in-transylvania/

In Torda (Photo: Ana Maria Catalina)

The Diet of 1544 in April was about the confirmation of the Union of the Three Nations again, the Hungarian Estates, the Saxons, and the Székelys agreed in defending each other. They added that they would support the Homeland with both money and sword. The governor of Transylvania was given the right to give lands in Transylvania. Further religious reforms were limited, though. However, Queen Isabella summoned a new Diet in August. It was unique because it was the first time since the Battle of Mohács that the Hungarian estates from the Partium joined the Hungarian estates from Transylvania in the work of the Diet. This time, Martinuzzi wanted to achieve to get elected as the Governor of Transylvania but he failed to get this title. However, he was appointed as Chief Judge of Transylvania and the Trans Tisza Region, under the authority of Queen Isabella who had the right to judge major crimes. Also, Martinuzzi was obliged by the Diet to give an account of the income of the country to the Diet. 

The next Diet met on 21 April 1545, and János Zsigmond was present. The estates voted for the amount of tax and banned all contact with the Austrians by penalty of death. It was when Protestantism was tolerated for the first time but they banned all further reformation of the faith. Without making a law, the freedom of religion was thus ensured because, by this time, most of the inhabitants of the towns, the Saxons, and the Hungarian Székelys (except for the ones living in the Csík Area) had already been Protestants. The Diet regulated the insurrection of the common people in case of war. The logistics were taken care of: every twenty peasant soldiers had to be supplied with a wagon loaded with food. The markets and the prices of food were also regulated. After the transactions, the people had to drink a glass of wine “so as to have witnesses of the business”. 

There was another Diet in Torda this year in October when the members of the Three Nations voted 4,000-4,000 gold Forints for the expenses of the Queen’s court. An additional 62 silver Denarius had to be paid by each house owner, and 16,000 Gold Forints were to be allocated from this income to the Treasury. Strict laws were made against thieves but those criminals who were “clean” for at least three years, were not to be pursued. Allowing a “corrective action” for criminals was a rare thing in contemporary Europe, this regulation was a sign of advanced thinking in Transylvania.

In the Diet of 1548, the estates sent a committee to “aid” the work of Queen Isabella and Martinuzzi. They were supposed to limit the possibility of making secret treaties without the knowledge of the estates. The Three Nations (Saxons, Székelys, Hungarians) were obliged to keep 2,000-2,000 soldiers in readiness. They tried to ban the further reformation of faith and limit the moves of stray preachers. Of course, they voted for more money for taxes, too.

The next meeting was summoned by Martinuzzi in November 1550. This time, he called for action against the Turk and Moldavian troops intruding into Transylvania. From Torda, according to the order of Queen Isabella, he went to Marosvásárhely. He sent the “bloody sword” all over the country and soon 50,000 men arrived to defend the Homeland. It was how he could repel the enemy. In this Diet, the estates punished Balassa Menyhért severely for destroying the castle of Kend and robbing the treasures found there. 

The tombstone of Balassa Menyhárt

Martinuzzi was already on the side of King Habsburg Ferdinand when the next Diet was held, on 8 May 1551. This Diet was summoned against the Queen, and Martinuzzi summoned all able-bodied people who were able to carry a sword, under the penalty of death. With his army, he set out to besiege Gyulafehérvár castle. Then, he moved to Szászsebes where he forced Queen Isabella to cede the power to Ferdinand. There was a second Diet this year, it was summoned by Báthory Endre, the voivode appointed by King Ferdinand. They voted for more taxes and ordered the execution of Kövendi. 

General Castaldo held a Diet in Torda in 1552. He tried to please the estates with the promise of religious freedom in case the Three Nations could finance 2,000-2,000 mercenaries. However, the Diet ruled against the sacks and blackmails made by mercenaries, and banned them to demand free labor from the peasants. During the next Diet in the same year, the desperate estates expressed that the rule of Castaldo was harsher and crueler than the Turks’. Finally, they agreed to take up arms only because Castaldo threatened them. As it turned out, the Hungarian soldiers who came together at Keresztesmező did not go against the Turks but they scattered the German mercenaries who were besieging Kolozsvár and looting Fejérvár and Szeben.

Voivode Dobó and Kendi were inaugurated in the Diet held on 16 June 1553. They had to swear fealty in the presence of 2,500 soldiers but Kendi failed to do so because he was a Protestant and he did not like to swear on saints, and he was against the prosecution of his fellow Protestants, too. However, Dobó swore the oath but his eagerness about reorganizing the Catholic Bishopric of Gyulafehérvár has angered utterly the numerous Protestants in Transylvania so much that they were thinking about giving the power back to Queen Isabella. There was another Diet the same year, the estates were complaining about losing their income from the salt. This meeting established rules about the power of the voivodes and the Treasurer, Haller Gábor was ordered to write together the several sources of the Treasury.

Az 1557

Az országgyűlés június 1-jén kimondja, hogy „mindenki olyan hitben éljen, amilyenben akar, ha ezt a más vallásúak háborgatása nélkül teszi”, ezzel megtette az első lépést a vallásszabadság felé, legalizálva a lutheránus vallást. Ezt a gondolatot az 1560-as évek diétái tovább vitték. 2007-ben a Magyar Posta emlékbélyeget bocsátott ki az 1557-es tordai országgyűlés 450. évfordulójának emlékére.

Az 1561/62-es országgyűlések

1561. április 11-én János Zsigmond tartott Tordán országgyűlést, mely amnesztiát hirdetett a megtérőknek, adót szavazott meg, a törvénykezést szabályozta és a becsületsértési ügyeket az országgyűlés elbírálása alá rendelte, illetve felhatalmazást adott arra, hogy a magyarországi részek adóját az ottani várakra fordítsák.[27]

1562-ben Tordán tartott országgyűlés adott felhatalmazást János Zsigmond fejedelemnek a székely lázongások megfékezésére, aki ennek a felhatalmazásnak birtokában innen indult el seregeivel a székelyek ellen.[28]

 

Az országgyűlést 1563. június 6-ra hívta össze János Zsigmond, hogy megtárgyalják a Balassa– és Majláth-féle, illetve a székely lázadást, illetve az ellenlépéseket. A rendek megadták a fejedelemnek a felhatalmazást az alkudozásra, de azzal a feltétellel, hogy Erdély önállósága megmaradjon. Azért, hogy a király a költségekben hiányt ne szenvedjen, az adót önként felemelték 60 százalékkal. Ezen az országgyűlésen mondták ki azt is, hogy Székelyföldön, a különböző felekezetek ugyanabban a templomban felváltva tarthatják meg istentiszteleteiket (mivel nem volt mindenütt mindegyik felekezetnek temploma), de azt kikötötték, hogy egyik fél papja várja meg, míg a másik fél papja elvégzi a saját istentiszteletét, vagyis egymást ne háborgassák.[29]

 

Az 1564-ben tartott országgyűlés mondta ki a Luther és Kálvin tanait követő két felekezet teljes egyenjogúságát,[30] ezzel a helvét-svájci református vallást ismerték el hivatalosan.[31]

Az 1566/67-es országgyűlések

Miután a török szultán Erdély fejedelemségét s annak szabad választás útján való betöltését ünnepélyes eskü és fermán által elismerte és Miksa támadása ellen a segítséget ígért, János Zsigmond 1566. március 10-re hívta össze az országgyűlést. Az országgyűlés kimondotta a nemesek és székelyek fejenként való fölkelését és a hódolni nem akaró, osztrákokkal cimboráló katolikus papok száműzését, illetve a váradi káptalan megszüntetését.[32][33] Erre az országgyűlésre is meg voltak hívva a magyarországi részek is, de Svendi Lázár tiltó rendelete az ottani megyék követeit visszatartotta. Mint nemzeti és alkotmányos szempontból fontos tény, hogy ettől az országgyűléstől kezdve az erdélyi országgyűlések törvényeit kizárólag magyarul szerkesztették (1714-ig).

1566. május 28-ra másodszor hívta össze János Zsigmond az ország rendjeit. Ekkor választották meg Hagymási KristófotBáthory Kristófot és Majláth Gábort fővezéreknek, a Keresztesmezőre pedig 5000 főből álló tábort vontak össze, és megszervezték a különböző fegyvernemek vezérkarait,[34] Ugyanakkor adót, vajat, lisztet hagytak jóvá a töröknek, amelyet a tordai udvarából induló király Gyulafehérváron át, még soha nem látott pompával és fényes kísérettel vitt Nándorfehérvárra a szultán látogatására.

1567. március 4-én, a német támadás hírére hívták össze az ország rendjeit. János Zsigmond az országgyűlés bezártával azonnal elindulhatott a harctérre, mert a harc megszavazása után szinte azonnal összegyűltek a seregek a Torda melletti Keresztesmezőre.

Az 1568-as 

A leghíresebb tordai, 1568-as országgyűlést január 6. és 13. között tartották. Ezen hirdették ki – Európában elsőként – a vallásszabadságot, amely biztosította a recepta religiók (bevett vallások), a katolikus, a lutheránus, a református és az unitárius vallások szabad gyakorlását és terjesztését. Ezzel a törvénnyel alakult ki Erdély alkotmányában a három törvényes nemzet mellett a négy törvényesen bevett vallásnak nemcsak egyházjogi, hanem politikai és közjogi rendszere is. Ettől az időponttól kezdve Erdély alkotmánya a három törvényes nemzet (magyar, székely, szász) és a négy bevett vallás egyenjogúságának elvein épült fel és fejlődött tovább.


After the collapse of the Hungarian feudal state because of the taking of Buda by the Ottoman Turks in 1541, the Diet of Torda in 1542 accepted Zsigmond János as the first Prince of Transylvania. It was the city where the Diet first in the world accepted the Protestant churches in 1557 and they declared the famous Freedom of Religions in 1568.

1569. június 24. és 29. között tartott országgyűlés első napján jelentette be János Zsigmond fejedelem nősülési szándékát. A hírt az ország rendjei nagy örömmel fogadták és kérték a fejedelmet, hogy semmiképpen azt el ne halassza. Ezen az országgyűlésen a fejedelem elengedett minden adóhátralékot. Ezen az országgyűlésen rendezték az iparcikkek árszabályát.[37]

 

1571. január 6–14. között tartott országgyűlés az okleveleknek a konventek általi hiteles kiadása iránt intézkedett.[38]

1572. május 25-ére Báthory István hívott össze országgyűlést Tordára, amelyiken a hitújítók felett való felvigyázattal Dávid Ferencet bízták meg, de az ő tanait túlhaladó újítókat a fejedelem által felelősségre vonandóknak mondta ki, érvényben hagyva a János Zsigmond által kihirdetett vallásszabadságot. Mindezek mellett az országgyűlés Csáky Mihály elszámoltatásáról és korlátozásáról, gonosztevők büntetéséről és a Bogdán vajda segítésének tiltásáról rendelkezett és az országgyűlésről elmaradókra súlyos büntetést szabott ki.[39]

 

1577. április 21. és 26. között az apró barom kivitelét megtiltották, tolvajok általános és együttes üldözése iránt intézkedtek,[40] adót szavaztak meg, a koronajavak visszaszerzését elrendelték, a kereskedelmi viszonyokat rendezték.

Báthory Istvánnak a lengyel trónra lépte után Báthory Kristóf került Erdély fejedelmi székébe, és ez magával hozta a jezsuiták erdélyi befolyásának megnövekedését. Ennek első megnyilvánulása volt, hogy az 1577. október 12. és 21. közötti tordai országgyűlésen az unitáriusok zsinattartási joga Tordára és Kolozsvárra korlátozódott le. Ugyanakkor a háromszéki unitárius eklézsiák látogatását a református szuperintendensre ruházták és az erőszak nélküli térítésre felhatalmazták.[41][42] A moldvai zavargások miatt elrendelték, hogy a hadak készenlétben legyenek, adót szavaztak az ország szükségére, és Várad erődítésére.

 

1594. május 12-31. között Báthory Zsigmond a töröktől való elszakadást tette a tanácskozás tárgyává, de az Kendi Sándor ajánlatára elhalasztották és Budavár visszavételéig függőben hagyták.[43][44]

Ugyanebben az évben, július havában tábori országgyűlés volt Tordán, amelyen a májusban tervbe vett töröktől való elszakadás helyett azt követelte, hogy a nagykorúvá lett fejedelem tegye le az alkotmányra az esküt, amelynek része volt a török portához való hűség is. Az Erdélyt megtámadó tatárok ellen a sereget szerveztek, és még a fejedelem udvari népét is elküldték, mire Báthori Zsigmond a kormány vezetését Báthori Boldizsárnak átadva leköszönt és Kővárra visszavonult.[45] Ezen az országgyűlésen döntöttek arról is, hogy a zsoldosok felfogadására kiküldött Gerendi János szökött jobbágyokat és cselédeket nem fogadhat fel.[46]

 

1598. augusztus 29-én az ország rendjei az Oppelnből visszaszökött Báthori Zsigmondot ismét fejedelemmé választották, miután az alkotmányra az esküt neje jelenlétében letette és a feltételeket elfogadta. Ezek a feltételek közt volt a többek közt az is, hogy a fejedelem szabad választását fenntartja jezsuitákat ezután csak Kolozsvárott tűr meg és, hogy idegeneket hivatalba nem tesz.[47]

November 20-án tartottak még egy országgyűlést Tordán,[48] melyen megerősítették az 1566 óta bevett szokást, hogy az erdélyi országgyűlés törvényeit magyarul szerkesztik meg és hirdetik ki. Ez a gyakorlat 1714-ig meg is maradt.[49]

During the bloody campaign of General Basta and his Austrian mercenaries in 1601, the inhabitants of Torda took refuge behind the walls of their Reformed church built in gothic style. Basta had his cannons brought up there and destroyed its walls, killing everybody inside. There was a fierce battle near Torda where the Imperial troops defeated the army of Voivode Michael II (Vitéz Mihály), now a huge park commemorates the event, it was built in 1978.

Az 1601-es pusztulás után is álló templomkastély várfalainak magassága mintegy három méter, de virágkorában jóval magasabb lehetett. Kör alakú erőd oldaltámokkal erősített tömör falait hosszított félkör alaprajzú bástyák törték meg, a falak lőréseiből ágyúk és szakállas puskák meredtek az ellenségre. A bástyák száma hat lehetett, ma már csak egyetlenegy áll közülük (a harangozó la­kása). A templomerőd bejárata a négyszögű déli bástyakapu volt, védőművei közül a lőréseken kívül ma is világosan látszanak egy felvonó hídszerkezet vitathatatlan jelei, köztük a felvonóhíd csigája. Valószínű tehát, hogy a középkori erődöt a Rákos- és Sós-patak vizével táplált vársánc övezte.

Ezt a templomunkat is erőd övezte, amely Benkő József szerint 1455-ben épült. Ma ennek nyoma sincs, mert először Castaldo zsoldosai (1551), aztán Basta martalócai (1602), majd 1706-ban Tiege osztrák generális dán ezredei pusztították el.

Prince Bethlen Gábor of Transylvania gave the depopulated settlement to salt miners in 1614. It was when the salt production restarted. According to the decision of the Diet of Gyulafehérvár in 1665, the towns of Torda and Dés received a collective nobility, similar to the Hajdú towns in the Partium. Torda was able to keep this privilege until 1711 when Prince Rákóczi Ferenc II’s War of Independence was out down. 

1636. szeptember 16-án Tordán, illetve a mellette elterülő Keresztesmezőn tábori országgyűlést tartott Rákóczi György, mely a Bethlen István elleni hadba szállásról döntött. A sereg rövid időn belül innen is indult el Nagyvárad felé.[50]

Ezután pár évtizedig nem tartottak Tordán országgyűlést, mivel Tordát Mihály vajda és Basta a század elején felégette, kifosztotta és kizsarolta, illetve lakóit több alkalommal halomra gyilkolták, így nem volt lehetőségük elszállásolni az országgyűlési követeket. Így időlegesen GyulafehérvárKolozsvár és Marosvásárhely jutottak előtérbe és szolgáltak az országgyűlésnek székhelyeiül.

 

1691. augusztus 1. és 21. között tartott országgyűlés az újdonságokról, parciális székek állításáról, potencia büntetéséről és az országos pecsétekről rendelkezett[51][52] és felolvasták az Alvincziana resolutio szövegét, melyet a császárnak szándékoztak küldeni kiadás végett (ezt császári okiratként ki is adta 1693. május 14-én).

1692. szeptember 25-től október 6-ig tartott a következő tordai országgyűlés, a kapuszámot a szászoknál 1 400, a megyékben 1 925-ben határozták meg és kimondták, hogy aki a kormányzó parancsának nem engedelmeskedik, 200 forintig büntethető. A székelyek elvállaltak 2 400 köböl búza, 8 000 köböl zab és 2 025 szekér széna beszolgáltatását.[53][54]

 

Az 1694. július 16-i országgyűlésen II. Rákóczi Ferenc, jelezve, hogy II. Apafi Mihályon kívül még más trónkövetelő is van, a maga és nővére gróf Aspermontné nevében erdélyi javainak visszaadását kérte a rendektől, de azt a rendek elutasították.[55]

 

Az 1697-es volt az utolsó tordai országgyűlés. Ezt június 20. és július 7. között tartották és ekkor tárgyalták meg Bethlen Miklós ügyét, az adományozás rendjét (meg is szavazták), a katonai raktárakba adandó 40 000 köböl búzáért végrehajtással fenyegetőztek és mely teher alá az egyházi nemesek is be lettek vonva. Kimondták, hogy „a vecturát a vármegyék egymásnak átadva folytassák és hogy minden kaputól egy ökör adassék a hadi tisztek discretiojára”.

Count Mikes Mihály invited Paulinian monks into the city in 1714.

According to the census in 1910, there were 13,455 inhabitants in Torda, 9,674 Hungarians, 3,389 Romanians, and 100 Germans lived there. However, most of the Hungarians moved to Kolozsvár (Cluj, Klausenburg) after 1940.

There was a pitched battle near Torda in 1944 when the German-Hungarian forces were holding back the Soviet-Romanian army for a whole month.

There were 55,887 people living in Torda in 2002, with 47,442 Romanians, 5,618 Hungarians, 2,703 Roma, and 83 Germans. 

Near Torda (7 km), there is the Torda Pass (Tordai Hasadék) where a small fort was guarding the road. You can see its pictures in the gallery, too.

Sources: the Hungarian Wikipedia and https://muvelodes.net/enciklopedia/a-regi-torda-nevezetessegeirol

If you like my writings, please  feel free to support me with a coffee here:

This article contains Amazon ads. By purchasing through these links, you can help my work at no added cost to you. Thank you!


My work can also be followed and supported on Patreon: Become a Patron!

Here are more pictures of Torda:

 

×
×

Cart