This military action took place during the anti-Habsburg campaign of Prince Bethlen Gábor of Transylvania. Bornemissza was Bethlen’s commander and lost almost all his men during a fiasco near Rimaszombat where he was ambushed by the garrison of Fülek castle. However, Bethlen filled up his army with lancers (cavalrymen) in Putnok, then sent him on his mission.

Before that, at the beginning of June, Bethlen sent Horváth István with 2,300 cavalries to the aid of Thurzó Szaniszló, who arrived on 13 June, where Bornemissza arrived two days later. In addition, Horváth was joined by the Turks from the Ottoman Occupied Borderland of Hungary, so the army of the rescue force numbered about 5,000 men. (The Turks were Bethlen’s allies.)

Horváth István, of whom the historian Kemény János says in his autobiography that he was a drunkard but a very brave man, who worried the Imperial troops day and night, until “the heavy German army could do him no harm, for when he wanted to fight, the Hungarian light but well-paid cavalry, would stand in front of him, and when he stopped, the Hungarian cavalry would fall on him” and would not leave him alone until he was completely exhausted.”

With the castle inhabitants repeating their sallies, it is no wonder that the Imperial losses soon reached 900. On 26 June, the defenders of the castle sallied again, and on this occasion, it is said, a large number of men from both sides fell. It seems to have been on this occasion that the Hungarians cut off the enemy’s artillerymen on a hill and brought the captured guns into the castle. The following day, the rescuing troops captured 6 boats laden with food and wine.

Június 29-én Forgách Zsigmond nádor betegen elhagyta a császári tábort és Nagyszombatba érve, itt néhány nap mulva elhalálozott. Közben Forgách Miklós 500–500 főnyi erősbítéssel igyekezett a császáriak tábora felé, de Erdélyi János, a fejedelem egy alvezére, Verebélynél megtámadta és döntőleg megverte Forgách hadát.

A császári sereg ilyenformán egyre pusztult az élelem hiánya, a ragályos betegségek és a várőrség s a fölmentő csapatok folytonos zaklatásai miatt. A kirohanások és egyéb csatározások alkalmával a magyarok igen sok foglyot ejtettek, kiknek egy részét a törökök vásárolták meg, a többieket pedig Thurzó a vár építésére használta fel. Azonkívül Buquoy katonái „a kenyér kedvéért” is a várba szökdöstek.

Július 10-én Buquoy mintegy 1200 lovassal és 300 gyalogossal kiindult a táborból, az egyik verzió szerint azért, hogy a vár körülzárását teljessé tegye, más adatok szerint azért, hogy a takarmányozásra kiküldött osztagokat födözze.Thurzó Szaniszló ezt észrevevén, 1200 lovast rendelt ki az esztergomi kapun át a németek visszaverésére. Ez a had „tíz seregben alakulva” egy-egy sereg (vagyis csapattest) 120 lovast számlálva, indult útnak. Horváth István, aki ekkor szintén a várban tartózkodott, 400 lovassal ment „előljáróban” s utána a sereg többi része.

Buquoy lovassága harcrendben, ütközetre készen várta a kitörő magyarokat, a német gyalogság ellenben jóval hátrább fekvő leshelyen maradt vissza, miközben Buquoy maga főbb tisztjei és 300 lovas kíséretében hadának zömétől kissé távolabb tartózkodott.

A kirohanó magyar lovasság habozás nélkül rávetette magát Buquoy lovas zömére, mely megveretvén, az üldöző magyarokat a 300 muskétás leshelye felé csalogatta, akik golyózáporral fogadták Horváth kopjásait. De ezek hatalmas irammal előretörve és az ellenség puskatüzét föl sem véve, eltiporták „az szép franczus, spanyol, német cornétákat s azokat a tábor széléig vágták.”

Közben Buquoy kikülönített hadával övéinek segítségére sietett, ezt azonban vesztére tette, mert a magyarok ezt az újonnan harcbalépő csoportot is megtámadták, megfutamították, miközben Buquoyt foglyul ejtették. E nagyszabású lovas harc utolsó mozzanata már a császári tábor közelében játszódott le s a magyarok látván, hogy az abban felriasztott gyalog és lovas csapatok ütközetre készen ellentámadásra készülnek, önként megkezdték a visszavonulást.

Közben az a két harcos aki Buquoyt fogva tartotta, – afölötti aggodalmában, hogy a túlnyomó erővel szemben megfordul a hadiszerencse, s a fogoly menekülni fog – Buquoyt fölkoncolta.Hasonló sors érte a fogságba került többi tiszteket. – Ezen ritka bravurral végrehajtott lovassági ütközet délelőtt 10 órakor kezdődött s 11 óra után ért véget, s bevezetését képezte ama nagy horderejű katasztrófának, mely ennek kapcsában a császári sereget érte. – A németekből 3 főtiszt élve került fogságba s 500 java lovas elesett; a magyarokból 2 elesett, 8 megsebesült. Az ütközetben részt vett magyar csapatok háborítlanul tértek vissza Ujvárba.

Sources: BÁNLAKY JÓZSEF:  “A MAGYAR NEMZET HADTÖRTÉNELME” and

Ezerszínű Világ

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Banlaky-banlaky-jozsef-a-magyar-nemzet-hadtortenelme-2/15-bocskay-istvan-bathory-gabor-es-bethlen-gabor-idoszaka-16041626-3269/d-bethlen-gabor-idoszaka-1613-tol-1626-ig-338B/2-bethlen-gabor-elso-tamadasa-ii-ferdinand-ellen-16191621-33C4/c-az-1621-evi-hadjarat-34A8/c-bethlen-ellenoffenzivaja-a-nikolsburgi-bekekotes-34DA/

If you like my writings, please  feel free to support me with a coffee here:

This article contains Amazon ads. By purchasing through these links, you can help my work at no added cost to you. Thank you!